A napokban feliratkozott a Női-Erő-Forrás-Ébresztő ingyenes önfejlesztő e-mailes programra egy férfi. Annyira nem lepődtem meg, mert vannak "közöttünk" férfiak,akik olvassák az oldalt, nézik a videókat. Teszik ezt azért - bevallott módon, hogy jobban értsenek minket, vagy azért, hogy önmaguk is fejlődjenek. Írták már, hogy kár, hogy a fejlesztő anyagok többsége úgymond csak sajátos női szemszögből és nőknek hozzáférhető. Tehát a feliratkozással még nem hívta fel a figyelmemet, ellenben pár nap múlva szívélyes hangvételben kérte a leiratkozását.
Kíváncsi voltam és megkérdeztem, hogy mit gondol a női önmegvalósításról, a nőkről általában manapság. Szerintem nagyon fontos, hogy mi nők figyelembe vegyük, lássuk és tudjunk arról, hogy a férfiak körülöttünk hogyan gondolkodnak, éreznek önmagukról és velünk kapcsolatban. Mint írtam már oly sokszor, a kiteljesedéshez szükséges született nemünkben való kiteljesedésünk, a nő-férfi kapcsolat kezelésében való fejlődésünk, a nőies és férfias energia önmagunkon belül való megismerése, a bennünk élő nő és férfi harmóniája és mindezekkel együtt az, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, a kapcsolatainkban és a szerelemben egyaránt. Az önmegvalósítás emberi kérdés és benne nőként ugyanúgy meg kell, tegyük a dolgunkat,mint a férfiaknak a magukét, hogy aztán közösen együtt legyünk képesek munkálkodni saját és közös álmainkért.
Engedélyével szeretném Nektek idézni Kárpáti Ferenc válaszlevelét, mert igenis a nőknek arra is szükségük van, hogy ne mindig csak egy nézőpontból, azaz a női oldalról, szemléljék saját magukat és az életüket, hanem értő módon lássák a férfiak hozzáállását ÉS sokszor támogató jelenlétét megengedjék önmaguknak:
"Az utóbbi időben rengeteget változtam. Nagyon tisztelem a nőket, aki megérdemli. Egy nő legyen nő, és nőiesen viselkedjen. Ezt néhány munkatársam miatt írom, de nem általánosítok egyáltalán.
Az önmegvalósításról az a véleményem, hogy mindenkinek saját úton kell haladnia, nem szabad egymásra támaszkodni, és feladni az álmainkat a másikért. Nem értékes az a kapcsolat, ahol a nő (vagy férfi) a párja által van "eltartva", mert így nincs kihívás, nincs miért küzdeni. Ismerek pár embert, akik azért hagyták ott a párjukat, mert nem volt kihívás semmi, mindent megkaptak. Egy nőnek hatalmas magabiztosságot és önbecsülést ad az, ha a saját lábán állhat. A nők nagyon erősek tudnak lenni, sokszor erősebbek, mint a férfiak. És azt azért valljuk be, hogy minden nagy ember mögött ott áll a támogató nő, és sokszor van az, hogy egy vállalkozás azért csődöl be, mert a nő kivonta magát a dolgokból. Van az az idézet, hogy:
"Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszont szeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk."
És ez nagyon igaz, már csak ha magamból indulok ki. Amikor a párommal támogattuk egymást és segítettük egymást, akkor 1000%-os teljesítményre voltunk képesek. És ez így van. Kell egy nő egy férfi mellé, és fordítva.
Sajnos az a baj, hogy a nőket még mindig sokszor semmibe nézik, és azt látják bennük, hogy szüljön gyerekeket, vezesse a háztartást, főzzön, mosson, takarítson.
Én azt vallom, hogy a párom csinálja azt, amiben úgy érzi, hogy ki tud teljesedni, és nekem támogatnom kell ebben. Egyenlő felek vagyunk, és így is kezeljük egymást. Tisztelet, megbecsülés, empátia, bizalom és szeretet.
Jó ötlet egyébként az oldal. Sok nőnek szüksége lenne rá. :D Minden jót."
Kívánom magunknak, hogy sok Ferenchez hasonló férfi legyen az életünkben:)
[/caption]
