A válság mindenkinek mást jelent és mindenkinek mást hoz magával. A kérdés igazából ezért nem is az, hogy a válság definíciószerűen mit jelent és a válságlefolyás is másodlagos információnak számít.

Az alapkérdés az, hogy

Te hogyan gondolkodsz a válságról?

Vagy azt gondolod, hogy a válság tüneti jelzés arra vonatkozólag, hogy valami nincsen rendjén és minden tőled telhetőt megteszel azért, hogy megelőzd vagy éppen csökkentsd a válság rád vonatkozó eseteleges negatív tapasztalatait? Ez esetben is igazad lesz.

A lényeg, hogy a gondolkodásmódod határozza meg, hogy egy adott külső eseményre hogyan reagálsz.

De vajon mi határozza meg a gondolkodásmódodat?

A meggyőződés, avagy a hit és értékrendszer.

Rossz hírem van: valami olyan, amire nincsen közvetlen hatásod és nem is biztos, hogy tudsz róla:

A belső programjaid és az ezek nyomán kialakult szokásrendszered, gondolkodási és reagálási mechanizmusaid.

Hogyan alakulnak ki a belső programjaink ?

1. A szüleinktől kapjuk, sajátítjuk el utánzással

2. A környezetünktől lessük el és építjük be fokozatosan

3. A saját tapasztalataink mindezekre épülve alátámasztják az első programokat.

A helyes kérdés tehát így hangzik:

1. Milyen programjaid működnek a válsághelyzetekkel kapcsolatban?
2. Jellemzően hogyan reagáltál rájuk az elmúlt évek során?
3. Mi volt a családodban általad megtanult viselkedésmód és reakciósor egy adott válsághelyzetre?

TEENDŐD:

Gondold át a fenti kérdéseket és válaszold meg őket, legalább 4-5 példával a saját életedből és a közeli hozzátartozóid életéből (hiszen ezek a válságkezelési mintáid!). Szívesen veszem, ha itt az oldal alján megosztod a válaszaidat a hozzászólások között!

Jó hírem is van:

A programok átírhatók, átkondícionálhatók! A képességek és készségek pedig fejleszthetők! Hát ezért (is) vagy talán most itt:)

***

A következő részben tovább megyünk a válságpszichológiával!