A karácsonyi jókívánságok között kaptam ezt a gyöngyszemet, igazán szívhez szólónak érzem, ezért szívesen osztom meg Veletek is. Fogadjátok szeretettel:
Devecsery László:
Karácsonyi csillag
Decemberi fényességben, szép karácsony estéjében csillag-gyermek könnye hullik, rossz kedve tán el sem múlik. Decemberi fényességben. Szép karácsony estéjében. Fény-nagyapó vigasztalja, ám szavait meg sem hallja! - Jó nagyapó, Fény-nagyapó! Csillagfényben fürdik a tó, karácsonyfák fénye játszik, csak egy házban fény nem látszik. Erdő szélén, szegény portán, karácsonyfa búsul árván: nincsen dísze, semmi éke, nincsen néki fényessége! Karácsonyi csillag lennék! Fény-nagyapó, Földre mennék! - Égből szakad akkor léted, elveszted a Mindenséget! Hogyha egyszer innen elmész, te is tudod, vissza nem térsz! Örök parancs: mehetsz önként, ülnek rajtad égi törvényt: száműznek a földi létbe, fényed vesztő ember-éjbe, száműzötten, földi létben, csupán egyszer, minden évben, felragyoghatsz csoda-fényben, karácsonyi csendes éjben! - Jó nagyapó, engedj engem lenn a Földön csillag lennem! Felszikrázom minden évben, karácsonyi fényességben. Nem bánom a csillag-csendet, ne ejts értem többé könnyet! Fény-nagyapó, Isten veled, kis unokád mindig szeret! Mégis, mégis el kell mennem, öröm-fényem messze vinnem! - A jóságod áldjon téged, legyen boldog földi léted! ...és a csillag Földre szállott, erdő szélén kis ház állott... Nyílt az ablak, mintha szólna karácsonyi csengőszóra... Karácsonyfa legtetején ott ült már a csillag-legény. Eztán mit tett, én nem tudom, ám azt néked elárulom, hogy az üres kicsi fácska, karácsonynak szép zöld ága sok-sok dísszel telt meg nyomban, még abban a minutumban. A fa alatt? Ruha, játék, mennyi-mennyi szép ajándék! Egy kisfiú nézi, nézi, tán e csodát meg sem érti! Örül nagyon, szeme nevet, aztán hullat nagy könnyeket, hiszen beteg, akit szeret. Ott fekszik a rozzant ágyban, öreg dunna hajlékában, karácsonyfa árnyékában. A kis csillag odapillant, szomorúság fénye villant, mert akit ott ő meglátott: idézett égi világot... - Olyan ő is, mint nagyapó! Segíteni, az volna jó! Csillagfénnyel simogatta, szeretettel szólongatta, fénykezével gyógyítgatta. Mesélt néki unokája, dalt dúdolt a kicsi szája: angyalkórus sem szól szebben, szállt az ének, szólt a mennyben. Karácsonyi éjszakában csoda történt a kis házban: nagyapónak szeme rebben, karácsonyfát csodál csendben. Szóra nyílik szája halkan, mintha harang szólna abban, s angyalszárny suhog magasban. Decemberi fényességben, odafenn a távol-égen, szép karácsony estéjében, örömkönnyet hullat szépen, Fény-nagyapó csillag-éjben, szép karácsony estéjében. ...és azon túl minden évben, karácsony csendes éjben, erdőszéli kicsi házban, szent örömben, boldogságban, karácsonyi csillag ragyog, karácsonyi csillag ragyog...
