A mai nappal egy olyan lépést tettem meg, amit régóta terveztem, dédelgettem,  féltem és izgatottá váltam tőle egyszerre. Egy olyan képzésről van szó, amely nem hagyományos és cseppet sem szokványos út. Ellenben nagyon női út, mondhatni istennői út:)

Az Évkörről tanított ma nekünk Veres Kriszta és papnőtársai az Istennő Templomban. Egy olyan időszakban, ami az újjászületésről szól, a barlang asszonyának uralma alatti hat hétben. A félelmeimmel, fájdalmaimmal és sérüléseimmel dolgozom én is, mint mindannyian. Mindig van mit...Édesanyám annyit mondott tegnap a telefonban...hogy jó pap holtig tanul...nos, mosolygok magamban, hát még a papnő:)

A mostanság uralomban lévő anyaistennő mellé visszatért a pár hónapra szabadságolt papnő-részem is. Mondhatni főnix madárként született újjá...nem ma, ez egy folyamat volt, de ha egy napot kell hozzá kötnöm, akkor az a mai nap lenne. Ma egy születésgyakorlat keretében újjászülettem. A gyakorlatot csináltam már többször is, vezettem is. Most már nem azon dolgoztam, hogy a saját születésélményemet éljem újra át, vagy a fiam születését...ma önmagam újjászülésén dolgoztam. Emlékezni és kiegészülni mentem...és hazataláltam, önmagamba a szívem útját követve.

Ezért írtam a címben a lépés helyett a kúszás szót:)  Nagy nap volt a mai...és a holnap sem lesz különb!