Tovább gondolkodom és "érzek" a témában és ma az vetült fel bennem, hogy tulajdonképpen nem is az a kérdés, hogy igazi nők vagyunk-e.
Biológiailag nők vagyunk. Ez eddig rendben is volna...eltekintve pár orvosi ill. tudatos döntésen alapuló plasztikai esetet:). Azon járattam az agyam, hogy vajon mi befolyásol bennünket és milyen jellemző hatások érnek mindannyiunkat, nőket az életünk során, melyek jelentős nyomot hagynak nőiségünkön. Erre jutottam:
A biológiai nőiségen túl három kulcstényezőt találtam, ami meghatározza a nőiségünket:
A nőiség-tudatunkhoz/érzetünkhöz szervesen hozzá tartozik az is, hogyA fiúnak vagy lánynak vártak Téged alapkérdés, ezt a kineziológiai kliens-tapasztalatom és a szakirodalom is alátámasztja. Az pedig, hogy minek neveltek tovább erősíti a saját nemiségünkkel való kapcsolatunkat, vagy éppen annak hiányát, elégtelen voltát. Mindez beágyazódik egy adott jellemzőkkel megáldott - vagy éppen megvert:( - társadalmi berendezkedésben,amit aztán a szűkebb és tágabb környezetünk, beleértve a médiát is, jócskán megalapoz.1. minek vártak bennünket
2. minek neveltek bennünket a szüleink
3. mindez milyen össztársadalmi háttérben történt/ik.
A Fiúnak várt lány
A lány amikor hozzám került 29 éves volt, ránézésre vékony testalkatú, hátrafogott hajjal, kislányos tekintettel és már-már kínosan zárt és rendezett ruházatban. Az alaptéma amivel felkeresett az volt, hogy párkapcsolatai futó jellegűek és bármennyire igyekszik nem tudja a kapcsolat tartósságát megélni. A háttér oknyomozása közben kiderült, hogy egész életében a szüleinek - és különösen az édesapjának - akart bizonyítani, megfelelni. Mindig kitűnő volt, a tanulásnak élt és fiús sportokat választott.
A történetnek még lenne számos érdekes pontja, de ami most számunkra fontos, az az, hogy a lányt annak idején fiúnak várta-fiúnak akarta az egész család. Az apa pedig amikor megtudta, hogy nem a trónörökös készülődik világra jönni, az javasolta, hogy vetessék el a gyermeket - amihez akkor már késő volt. A várandós anyával nem foglalkozott, a magzattal még úgy sem, a szülés idejére egy hónapra külföldi utazást tervezett. Amikor hazajött és először találkozott a kisbabával, azt mondta neki, hogy "ha már itt vagy akkor nem dobunk ki, de aztán jól kösd fel a gatyádat, hogy ez így is maradjon".
A későbbiekben neki kellett átvenni a családi vállalkozást és a tanulmányait is ennek kellett alárendelnie. Történetesen véletlenül sem egyezett a saját érdeklődési területével vagy a tehetségével. Ennek okán iszonyú erőfeszítéseket kellett mindig is tennie és óriási áldozatokat hoznia a "családi örökség" oltárán.
Mi is következik mindebből?
A lányban már a pocakban megkérdőjeleződött a létjogosultsága, alapvető szégyenérzete alakult ki a saját nemével kapcsolatban, amit aztán a születési körülmények és a későbbi neveltetés csak tovább erősített, fokozott!
Nagyon nem mindegy, hogy a szülők hogyan reagálnak- mit gondolnak és mit mondanak a gyermeküknek a fogantatástól kezdve! Mindent ért és fog a magzat, még a ki nem mondott érzelmeket is fogja és tárolja. A nevelés, azaz az a gondolkodás és szokásrendszer, amibe a szülők fogadják a gyermeket és amibe beleszuszakolják őt is, beleég, a személyisége részévé válik. Később meg lehet változtatni, de nagyon komoly és tudatos önismereti és önfejlesztő munka szükséges hozzá!***
Gondolkodtató Neked:
Érdemes átgondolnod és ha van rá lehetőséged beszélgetned a szüleiddel, nagyszüleiddel és a tágabb rokonsággal, hogy hogy is történt az életkezdésed, hogyan és minek vártak, hogyan fogadtak és hogyan, milyen elvek szerint neveltek!
