HTML

Női Teljesség

A női létforma csodálatos, különleges értékekkel bír, melyeket felismerve önmagunkba egy új világ kezdődhet. Egy olyan világ, amelyben megéljük azt, akik vagyunk, megvalósítjuk szívünk vágyait és szeretettel-szerelemmel öleljük körül a világot.

Friss topikok

Linkblog

A női teljesség csodái

2008.09.28. 10:00 npozsgai

Most hallottam az emancipáicóról...

Na jó, nem most előszőr:), de most úgy, ahogy eddig sohasem. A Kossuth rádióban (szombat 9-10-ig a Smink Nélkül-ben) érdekes női témákról volt szó.... az egyik téma a görög társadalom nőkről alkotott képe volt.

Az antik görög kultúrában minden nőnek gyámság alatt kellett állnia egészen 50 éves koráig! Akkor is csak úgy válhatott független és szabad emberré, ha már a HARMADIK férje is meghalt és rendelkezett vagyonnal!!! Tehát kettő vagy meghalt vagy elvált férj után jöhetett a harmadik férj, de neki meg kellett halnia ahhoz, hogy a nő ún. emancipált /értsd.független/ nő lehessen.

Az emancipáció jelentése:

e- fosztóképző, jelentése el-, a mancipáció pedig kéz-rátételt, azaz foglaltságot jelentett. A nő tehát alapból mancipált, azaz foglalt volt és gyámság alatt állt mind vagyonilag, mind döntési szabadságát illetően. A fenti feltételek mellett - 50 éves elmúlt, 3.férje meghalt, vagyont örökölt - kikerült a gyámság alól, azaz emancipálttá / szabaddá vált.

További érdekességek:

Ha a nő olyan csúnya volt, hogy senki nem akarta feleségül venni, akkor is ki kellett házasítani, hogy gyámja legyen. Ha szabad polgár erre nem vállalkozott - annak ellenére sem,hogy a 'köz' külön föld jutalmat ígért neki,ha elveszi az adott hölgyet, akkor akár egy rabszolgának is felajánlhatták, hogy a szabaságáért és földért cserébe vegye feleségül a bányarémet. Nem semmi...

De még volt folytatás...

A nő természetesen nem csalhatta meg a férjét, ha megtette a férjnek joga volt megölni a házasságtörő férfit és akár a feleségét is. Ha mégsem ölte meg a feleséget és megbocsátott neki, akkor viszont elvesztette a polgárjogát! Vajon hány nőnek kellett meghalnia a szerelméért... és vajon hányan nem is mertek szerelmesek lenni, nehogy rájöjjön a férj és megölje őket... Nagy lehetett az egy főre jutó boldogtalanság, no nem a házasságtörések alacsony száma miatt, hanem az eleve árubabocsátott- érdekházasságok miatt...

...és még ezt is tudták überelni...

A férfi természetesen csalhatta a feleségét, akár rabszolgalányokkal is... ha pedig úgy tetszett neki elválhatott és ahogy ők mondták: " visszaküldték az atyjához a nőt"...

Huuh... ennyire azért nincs rossz dolgunk, de valószínűleg sokat köszönhetünk az antik kort - jóval később - követő generációknak pl.a feministáknak...

NEM VAGYOK FEMINISTA... de tény, hogy az ő mozgalmuk és amazonokként való ténykedésük folytán pl. lett szavazó jogunk és járhattunk egyetermre a 20. századra...

A feminizmus hatásáról még írok majd, mert fontos..... addig is mit gondoltok a görög társadalom nőkről alkotott véleményéről?

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://noiteljesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr262697994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dóri 2008.09.29. 06:51:15

Én igy látom: az egész ott kezdődött amikor állitólag Éva rávette Ádámot hogy egye meg az almát. mert előtte egyenlőek lehettünk a férfiakkal. Az alma elfogyasztása után Ádám mérges lett Évára, a további szenvedéseket Éva számlájára irta, és lassan elkezdte elnyomni, háttérbe szoritani, nem hallgatta meg fontos kérdésekben a véleményét, hanem maga döntött. És mivel az egész világ hierarchiákra épül, családon belül is kialakult a hierarchia ami aztán kivetült minden másra. Már akkor nem kellett volna engedelmeskedni. Az első nők ott szúrták el hogy a család mellett maradtak, főztek, háztartást vezettek, kiestek a közéletből, nem voltak elég tájékozottak. Tehát csak a családra, az etetésre összpontositottak. Fő céljuk az volt hogy gyermekeiket és férjeiket etessék. Innentől kezdve kiszorultunk egy világból, a férfiak meg megteremtették saját zárt világukat. Mostanra már ott vagyunk hogy egyre inkább közeledünk az eszményi állapothoz, ahhoz hogy újra egyenlőek legyünk a férfiakkal. Vajon sikerül?

Dóri 2008.09.29. 06:56:27

És még hozzátenném: anno római jogi tanulmányaim során részletesen tanultam a mancipációról és örültem hogy ha nem teljesen is vagyok egyenlő egy férfival a munkaerőpiacon, de ez egyre jobb és jobb lehet, csak rajtunk múlik. Pioneer-eknek kell lennünk, nőtársaim!

Nikoletta 2008.10.01. 19:16:42

Kedves Dóri! Igen sikerül! Azért vagyok ennyire optimista, mert az egyenlőségünk nagymértékben - ha nem is teljesen - rajtunk, nőkön, múlik. Ha mi magunk alábecsüljük képességeinket, alul értékeljük lényünket, nőiségünket nem csoda, hogy ez is tükröződik vissza a világban. Persze mindennek lehet az okát keresni és visszavezetni - akár Ádám-Éváig is:) de talán az a lényeg, hogy végre hagyjunk fel pro-kontra játszmával. Építsük fel a helyes és valós önértékelésünket, tartsuk magunkat eleve egyenrangúnak, számoljuk fel a környezet által belénk nevelt korlátozó és gyakran elnyomó hitrendszereket. ...és talán a legfontosabb: Aki pozitív értelemben véve büszke magára és nőségére, van tartása és kiáll önmagáért könnyebben számíthat a férfiak elismerésére, "emberszámba" vételére... Nyilván, sok mindennek kell változnia a férfiak gondolkodásában, reakcióiban és a férfi központú világképben egyaránt, de ezért mi tehetjük a legtöbbet! A második hozzászólásodra reagálva: A munkaerőpiaci egyenlő bánásmód ma már legalább a jog terén megadatott... de a valóságban még nem ez a helyzet. Ennek miértjeiről a konferencián szeretnék bővebben beszélni, mert meg kell érteni a munkaerőpiac működését ahhoz, hogy a kiutakat is láttathassam:)))
süti beállítások módosítása